Litvánia, a Litván Köztársaság teljes neve 65 300 négyzetkilométer területtel rendelkezik. A határ teljes hossza 1846 kilométer, ebből 1747 kilométer szárazföldi határ és 99 kilométer tengerpart. A Balti-tenger keleti partvidékén található, északon Lettország, délkeleten Fehéroroszország, délnyugaton pedig Kalinyingrádi terület és Lengyelország határolja. A terep lapos, keleten és nyugaton hullámzó dombokkal, átlagos magassága kb. 200 méter, ami hamutalaj. A fő folyók a Neman folyó (Nemunas folyó), és számos tó található a területen. Ez egy átmeneti éghajlat az óceántól a kontinentálisig. A januári átlaghőmérséklet -5 ℃, a júliusi átlaghőmérséklet 17 ℃.

Az ország 10 megyére oszlik: Alytus, Kaunas, Klaipeda, Marijampole, Panevezys, Siauliai, Taurag, Telsi Ai-nak, Utenának és Vilniusnak 108 városa és 44 kerülete van.

Az osztálytársadalom Kr. u. 5-6. században jelent meg. Századi germán feudális úr támadta meg. Az egységes Litván Nagyhercegséget 1240-ben hozták létre. A litván nemzet a 13. században alakult meg. 1569-ben a Lublini Szerződés szerint Lengyelország és Litvánia összeolvadva megalakította a Lengyel-Litván Királyságot. 1795 és 1815 között a teljes Litvánia (kivéve a Klaipedai határt) beolvadt Oroszországba. Li-t az első világháború idején Németország foglalta el. 1918. február 16-án Litvánia kikiáltotta a függetlenséget és létrehozott egy polgári köztársaságot. 1918 decemberétől 1919 januárjáig Litvánia területének nagy része megalapozta a szovjet hatalmat. 1919 februárjában Litvánia és Fehérorosz Szovjet Szocialista Köztársaság Litvánia és Fehéroroszország közös megalakulásával megalakult, ugyanezen év augusztusában megalakult a Polgári Köztársaság és kikiáltották függetlenségét. Az 1939. augusztus 23-i szovjet-német agresszivitási szerződés titkos jegyzőkönyve szerint Litvániát a Szovjetunió területe alá helyezték, majd a szovjet csapatok beléptek Litvániába.A szovjet-német háború kitörése után Litvániát Németország foglalta el. 1944-ben a szovjet hadsereg ismét megszállta Litvániát, létrehozta a Litván Szovjet Szocialista Köztársaságot és csatlakozott a Szovjetunióhoz. 1990. március 11-én Litvánia függetlenné vált a Szovjetuniótól. 1991. szeptember 6-án a Szovjetunió legfelsõbb hatósága, az Államtanács hivatalosan elismerte Litvánia függetlenségét. Ugyanezen év szeptember 17-én Litvánia csatlakozott az ENSZ-hez. 2001 májusában hivatalosan csatlakozott a WTO-hoz.

Nemzeti zászló: Ez egy vízszintes téglalap, amelynek hossza és szélessége 2: 1 arányban van. Három párhuzamos vízszintes csíkból áll, amelyek felülről lefelé sárga, zöld és piros. Litvánia 1918-ban kikiáltotta a függetlenséget, és létrehozott egy polgári köztársaságot, amely a sárga, a zöld és a vörös zászlót használta nemzeti zászlóként. 1940-ben a volt Szovjetunió köztársaságává vált. Vörös zászlót kapott, sárga, ötágú csillaggal, sarlóval és kalapáccsal a bal felső sarokban, fehér keskeny csíkkal és zöld széles csíkos vörös zászlóval. 1990-ben kinyilvánította függetlenségét és nemzeti zászlóként elfogadta a fent említett háromszínű zászlót.

Litvánia lakossága 3,3848 millió (2006 végén), népsűrűsége 51,8 fő négyzetkilométerenként. A litván etnikai csoport 83,5% -ot, a lengyel etnikai csoport 6,7% -ot, az orosz etnikai csoport pedig 6,3% -ot tett ki. Ezen kívül vannak olyan etnikai csoportok, mint Fehéroroszország, Ukrajna és zsidók. A hivatalos nyelv a litván, a közös nyelv pedig az orosz. Főleg a római katolicizmusban hisznek, mintegy 2,75 millió követővel. Ezen kívül vannak keleti ortodox egyház és protestáns evangélikus egyház.

Litvánia viszonylag fejlett az iparban és a mezőgazdaságban. A függetlenség után a vállalati privatizáció révén a piacgazdaság felé haladt, és a gazdasági helyzet alapvetően stabil volt. A természeti erőforrások szegények, de a borostyán bőséges, és kevés mennyiségű agyag, homok, mész, gipsz, tőzeg, vasérc, apatit és kőolaj található. A szükséges kőolajat és földgázt importálják. Kis mennyiségű olaj- és földgázforrást fedeztek fel a nyugati partvidékeken, de a tartalékokat még nem igazolták. Az erdőterület 1 975 500 hektár, az erdő borítási aránya meghaladja a 30% -ot. Sok vadállat, több mint 60 féle emlős, több mint 300 féle madár és több mint 50 féle hal létezik. Az ipar Litvánia oszlopos iparága, amely főleg három ágazatból áll: a bányászat és kőfejtés, a feldolgozás és a feldolgozás, valamint az energiaipar. Az ipari kategóriák viszonylag teljesek, főként az élelmiszeripar, a famegmunkálás, a textilipar, a vegyi anyagok stb., A gépgyártás, a vegyipar, a petrolkémia, az elektronika, a fémfeldolgozó ipar stb. A világ több mint 80 országa és régiója. A főváros Vilnius a nemzeti ipari központ. A város ipari kibocsátási értéke Litvánia teljes ipari kibocsátásának több mint kétharmadát teszi ki. A mezőgazdaságban a magas szintű állattenyésztés dominál, amely a mezőgazdasági termékek kibocsátási értékének több mint 90% -át teszi ki. A mezőgazdasági terméshozamok nagyon alacsonyak.

Vilnius: Vilnius, Litvánia fővárosa, a Neris és Vilnius folyók találkozásánál található Litvánia délkeleti részén. Területe 287 négyzetkilométer, lakossága 578 000 (2000. január 1.).

A "Vilnius" név a litván "Vilkas" (farkas) szóból alakult ki. A legenda szerint a 12. században Litvánia nagyhercege vadászni jött ide. Az éjszaka folyamán arról álmodott, hogy több farkas fut fel a dombokra. Az egyik legerősebb farkas hangosan felsikoltott, miután legyőzte a farkasokat. Az álmodó azt mondta, hogy ez az álom jó előjel. Ha itt építesz egy várost, az híres lesz az egész világon. Ezután Litvánia nagyhercege kastélyt épített a vadászterület dombjára.

Vilnius külvárosa gyönyörű tájáról híres. Kiváló fürdők vannak a város északkeleti külvárosában, Varakumpia pedig a villák koncentrált területe. A Trakai-tavak a város nyugati külvárosában vannak elosztva. A tavak tisztaek, a fák dúsak és a táj kellemes. Turisztikai attrakció. Trakai korábban a Trakai Fejedelemség fővárosa volt, és ma is őrzi az egykori palota romjait, és a palota megmaradt falfestményei még mindig halványan láthatók.

Vilnius ipari kibocsátásának értéke az ország teljes ipari kibocsátásának több mint kétharmadát teszi ki. Az ipari termékek főleg esztergákat, mezőgazdasági gépeket, elektronikus számológépeket és elektronikus műszereket, textíliákat, ruházatot, élelmiszereket stb. A városban vannak nemzeti egyetemek, építőmérnöki főiskolák, képzőművészeti főiskolák és tanári főiskolák, valamint számos színház, múzeum és művészeti galéria.